a Holdkő Kulturális Alapítvány drámaműhelye
A játék során a gyerek az életkora szerinti átlag, a köznapi viselkedés fölé emelkedik;
a játékban olyan, mintha egy fejjel magasabb lenne önmagánál.
Vigotszkij
Beköszönő
Jó érzés a foglalkozás végén megköszönni a játékot. Örülni annak, hogy a résztvevő gyerekek, fiatalok jót játszottak, szívesen dolgoztak a közös ügy érdekében. Együtt töltötték az időt, nevettek, beszélgettek, új arcot mutattak egymás előtt. Az ő céljuk: a jóízű játék, az együttlét megvalósult.
Miközben megvalósult a mi célunk is, a rejtett tartalom is kibontakozott. Közösen gondolkodtunk azon a problémán, ami az adott korosztály számára aktuális, ami a mi játszótársaink életében is valamilyen módon megjelenik. Amiről most véleményt nyilvánítanak. Stratégiát alakítanak ki, taktikán dolgoznak. Az ötleteket játékban próbálhatják ki, a szerep védelme alatt. Mindenki tudja, hogy az adott ember nem saját gondolatait hallatja, hanem a főszereplő szempontjából nézi a dolgokat. Pedig talán éppen a saját húsba vágó problémájával kapcsolatban jutott valami megoldásra.
Tapasztalati tanulás történt. A kitűzött pedagógiai cél megvalósult, a gyerekek, fiatalok – vagy éppen felnőttek – új élettapasztalatot szereztek. Kockáztattak, a sérülés lehetősége nélkül. Nyer-nyer játszmát játszottunk ma is.
Ezért csinálom, immár huszonnyolc éve.
Lukács Gabriella
Színészként kerültem közel a drámapedagógiához. Lukács Gabi tíz éve felkért egy beugrásra, és én szívesen jöttem. Szeretek improvizálni – sok éven át játszottunk együtt a Szkénében – és értem a gyereknyelvet.
Maradtam, mert már az első foglalkozáson világossá vált, hogy mekkora öröm ez a speciális problémamegoldó játék. Két-három órára összekovácsolódunk, önfeledten játszunk gyerekek, felnőttek, a végén pedig megérdemelten tapsolhatnánk meg egymást: egy szép ívet követve mindig eljutunk a megoldáshoz!
Állandó társa lettem a játszó gyerekeknek és a drámapedagógusnak. Tanulva és tanítva tapasztalom, hogy a diákok életkorából fakadó problémák megoldására mennyire hatékony ez a módszer, rendhagyó óráink pedig kiegészítik a tanrendet.
Robin László
A társadalmi dilemmák és szélesedő lehetőségek generációjának tagjaként keresem a globális és helyi problémákra való megoldáslehetőségeket. Legtöbbször az oktatás, a szocializáció és a kultúra fejlesztését találtam a leghasznosabbnak. Személyes filozófiám lett a játékon, felfedezésen és nyílt vitán alapuló közösségfejlesztés, ezért indultam a művészetpedagógia, a tanítási dráma és az interaktív művészeti irányzatok felé.
Számomra a felnőttek és gyerekek fejlesztése során a következő két kérdést kell megválaszolnunk:
- Mit tehetünk a minket követő, cseperedő generációkért?
- Mit taníthatunk a gyerekeknek, amivel építeni, változtatni tudják a környezetüket és önmagukat, és mit taníthatunk a felnőtteknek, hogy megalapozzák és támogassák ezt?
Személyes utam az interaktív módszerekhez vezetett, az élmény- és játékalapú pedagógiában szereztem tapasztalatot az elmúlt években.
Katona Tünde Virág
Nem is olyan régen még én voltam az a kislány, aki lelkesen vett részt az összes drámafoglalkozáson, legyen az iskolai keretek között sem. Mindig magával ragadott a történet íve, a közös megoldás keresése, az együtt gondolkodás. Gimnazista éveimben állandóan visszahúzott a színház világa, és jelenleg az egyetemen is ilyen témában tanulok tovább. Nem csoda tehát, hogy itt kötöttem ki.
A fiatal közösségek dinamikája, a tagok közötti konfliktusok problémája fölött gyakran elsiklik a felnőttek figyelme, pedig a kisebbek számára ez jelenti az egész világot. A csoporttá fejlődést szerintem semmi sem segítheti jobban, mint az együttműködés és a közös problémamegoldás. A színházi nevelési foglalkozásokon keresztül a szerep védelmében esélye van mindenkinek (a bátrabbaknak és a felősebbeknek is), hogy fontos és hasznos részét képezhessék a közössegnek, és olyan témákról is beszélgethessenek egymással, amit máskülönben nem tennének meg.
Koromból adódóan még pontosan emlékszem, milyen volt iskolásnak lenni, mik voltak a legegetrengetőbb problémák egy osztályban, és hogy milyen nehéz is volt megtalálni mindenkinek a helyét a közösségen belül. A SzínJátszóTér tagjaként munkámmal igyekszem megérteni a fiatalokat, és a foglalkozások során segíteni őket, hogy sikeresen megtalálják a közös kompromisszumaikat.
Farkas Hanna
